Szabó Klára Petra

-INSTALLATIONS

Beszélgetések Tamással: (Portál)

A számítógép, az internet (pl.:internetes portálok) egy kapu, vagy inkább sok kis kapu. (Azért kapu, mert  az üzenetszórásos médiumokkal ellentétben itt a felhasználó választhatja meg, hogy milyen információt akar megszerezni.) Ennek eredménye egyfajta kibertér, amely a valódi világ mellett alternatív teret biztosít. Megnyitásával belépek egy új dimenzióba. A kapun túl, a virtuális térben (bent) is képes vagyok létezni, másokkal kapcsolatot teremteni, miközben fizikálisan mégsem vagyok ott, hiszen a gép előtt ülök (kint). Egyszerre vagyok több helyen: a férjem kollégiumi szobájába át teleportálódva és a saját kollégiumi szobámban. (Teleportálás ebben az esetben nem másolás, inkább különleges szállítás, egyfajta térbeli áthelyeződés.) Egyszerre van minden közel és távol.
Az internet egy olyan hatalmas rendszer, amely számítógép-hálózatokat fog össze, a számítógépek összekötéséből jött létre, hogy az egymástól teljesen különböző hálózatok egymással átlátszó módon tudjanak elektronikus leveleket cserélni, állományokat továbbítani. Az interneten minden múlandó, minden gyors és rövidéletű-a webkamera mindig az adott pillanatot mutatja, az oldalakat folyamatosan frissítik, semmi sem állandó, a virtuális térben mindig minden mozgásban van.
Munkám egy paradoxon, mert a virtuális világot próbálom  átültetni  egy más nyelvezetre. A médiumok közötti áthatás egy különös példája.

A paszpartu és a kép fehér műanyag kerete steril hangulatot kölcsönöz, mert szerintem erre a kapcsolattartási formára ez a szó illik a legjobban: "steril". Minden fizikális érintkezést nélkülöz.

A paszpartu kiemelkedik a síkból, vagy inkább a kép süllyed bele a keretbe… Megfogalmazás kérdése. A párhuzamos dimenziók egymásbaolvadása: Tamás képe a valós valóság, a körülötte levő tér fiktív, virtuális valóság.
Nekem ez egy nagyon személyes sorozatom. A férjem és én általában 7 napból 3-at töltünk csak kettesben. A maradék 4 napon ez a kommunikációs eszköz a kapocs kettőnk között. Szerves része életünknek, sőt, házaséletünknek.

Munkámhoz kapcsolódik egy fejhallgató. Szimbolikus „köldökzsinór”. Egyfajta kapcsolódási pont. Segítségével bele lehet hallgatni a mi beszélgetésünkbe.

A nézőben felmerül a vágy:
-átélni a szituációt
-kommunikálni, kapcsolatba lépni a művel
-belépni egy intim térbe

Chat with Tamás: (portal)

The computer, the internet (fe.: web-sites) is a gate,preferably a lot of little gates. This is a cyberspace, which ensures an alternative space beside the real world,. I enter a new dimension after the clicking. Beyond the gate, i am able to exist in the virtual space too (inside), to make a contact with others however I am not there bodily, I am sitting before the machine (outside).

A headset belongs to my work. It’s like an umbilical cord, a join point. With this everybody can chack out our conversation.

The viewer wants to:
-Feel the situation
-Communicate, to make contact with the work
-to step into an intimate space

 ---------------------------------------------------------------------------------------------

Trófea:

Sötét teremben a falra akasztott maszkra vetítem férjem képét. Időnként pislant, elmosolyodik. Háttérben halk szuszogás hallható, a levegőben pedig érződik az illata.

A trófeákról nekem nem a serlegek, vagy a díjak jutnak az eszembe, hanem azok a falra akasztható trófeák, amiket a vadászok szoktak kitenni a szobájuk falára dicsekvésként.

Kezdetben Ron Mueck inspirált és az ő munkáihoz hasonló élethű, már-már emberi maszkot szerettem volna készíteni. Munkám során folyamatosan kikértem környezetem véleményét, de sajnos mindig azt a választ kaptam, hogy egy halotti maszkra emlékezteti őket. Én viszont mindenképpen valami élő dolgot szerettem volna mutatni, mert férjem nagyon is él, továbbá alapgondolatom, miszerint egy házasságban egy férjet nem megszerezni, hanem megtartani nehéz, mindenképpen egy folyamatosságot feltételez.
Elgondolkoztam, hogy mi tesz élővé egy egy tárgyat, egy dolgot.  Mostani installációm ebből a gondolatból született.

Célom munkámmal élővé tenni az élettelen anyagot. Elmosni a határt az anyag és a szellem között. Ezért a látás érzékelése mellé bevontam a hallást és a szaglást is.

Trophy:

My husband is my trophy. I project my husband's picture on a mask what is hanging in a dark hall. He blinks and smiles on and off. Quiet snuffle is audible in the background, and his scent is sensible int he air around the hall

With my work my aim is to make alive the lifeless substance. To wash away the border between the substance and the soul. That’s why I withdrew the hearing and the smelling beside the perception of the eyesight.